A 12ökoMajom új fesztivál beszámolóját kezded éppen olvasni. Ha készen állsz, vágj bele: első bekezdés, első sorok. Fölkészültél, hogy fölismered a blog sajátos, összetéveszthetetlen hangját. De nem. Egyáltalán nem ismered föl.

Nem mintha valami különlegesre vágynál, a Vegán Tavaszi Fesztivál egyik előadásáról olvasol, melyet a Vegán Állatvédelem Egyesület szervezett. A kezdeményezés jó, „szeretnék, ha az emberek átláthatnák a hús-, tojás- és tejipar mögött húzódó súlyos összefüggéseket”- mondják, „meggyőzési stratégiánk pedig az erőszakmentes, érvelésre alapuló kommunikáció és oktatás”.  Ez szép,ez jó.
- Csakhogy Bonifert Annának, az egyesület elnökének a "Békében egy nem vegán világgal" című előadásából pont ez hiányzott.
- Az nem lehet.
- Pedig úgy van.   

Mi a veganizmus?

A veganizmus az állati termékek használatának mellőzése, mely a leglátványosabban a táplálkozás terén nyilvánul meg, és a hozzá kapcsolódó filozófia, amely elutasítja az érezni képes állatok árucikk státuszát. A veganizmus követője a vegán.

Békében egy nem vegán világgal

Az érvelésre alapuló kommunikáció

Részlet az előadásból
„Minden alkalommal, mikor szembe jön velünk egy bőrcipő vagy egy szőrmebunda, gyapjúpulóver, mézes tea, minden alkalommal a halál néz velünk szembe, a halállal nézünk mi szembe, mert amikor meglátunk egy darab húst, azt jelenti, hogy valakinek az élete véget ért, ezt mi tudjuk, és ez egy olyan tény, amit le lehet tagadni, el lehet fojtani magunkba, és a szőnyeg alá lehet söpörni, de a tény, attól még tény marad, valaki meghalt, valakinek az élete idő előtt véget ért.”

A fokozás és túlzás

„Sőt vegánként azt is tudjuk, hogy nem pusztán véget ért idő előtt az élete, de erőszakkal vették el az életét. Minden egyes állathasználat az állatoknak egész életen át tartó bezártságát jelenti, és a számunkra felfoghatatlan mértékű testi és lelki szenvedést. Vegánok vagyunk, tudjuk, hogy nem csak a húsról van szó (...), egy ilyen világban élünk és ez soha, de soha nem lesz könnyű, aki azt mondja, hogy ez idővel könnyebb lesz, az hazudik.”

Ha húst eszel...

„Sokféleképpen reagálunk, veszekedünk, vitatkozunk, kis előadást tartunk, hallgatunk. És mindez jogos és rendben van. És ez teljesen normális, ha elkezdünk veszekedni, ha vitatkozunk, hiszen borzasztó nagy fájdalmat élünk át minden alkalommal. Olyan, mint a gyász...
Vegánként a gyász szakaszain kell keresztül mennünk, és nagyon gyakori, hogy a vegánok megrekednek a düh stádiumban, vagy a depresszió stádiumában (...). Mint amikor a nem vegánokra facebookon azt írjuk, hogy állatkínzók.

Majd az előadó megenyhül

„És ez mind rendben van, csak ezek az érzések el tudnak magunkon uralkodni, tudatában kell lennünk ezeknek, mert akkor tudatosan el tudjuk dönteni, hogy mit szeretnénk, mi az, ami előre visz a világot. Lehet veszekedni és vitatkozni. Nincs értelme vitába bonyolódni, de van értelme beszélgetni. Legyünk kíváncsiak a másik emberre, és ne ítéljük el, mert másképp látja a dolgokat. (...)
Van-e jogunk ítélkezni?
Keressünk valamit, ami miatt nem vagyunk tökéletesen vegánok. Például a fejfájás csillapító, hiszen állatokon tesztelik a gyógyszert. Lássuk meg a saját hibánkat, majd bocsássunk meg magunknak. Azt kell megkeresni, mit tudunk mondani, hogy ezek változzanak, ha bántjuk a másik embert, nem fog semmi sem változni. Információt adjunk és segítséget nyújtsunk.
A világ a példádtól fog megváltozni, nem a véleményedtől."

Le kéne lőni mindenkit,aki nem vegán
 
„A vegán mozgalom nem egy háború, itt nincsenek ellenségek, hiba az ha frontvonalakat hozunk létre. Lehet, hogy még nem vegán, de ha a megfelelő módon beszélsz vele, még lehet az. Tegnap néztem egy filmet, amiben forradalom volt, a vége fele fellázadtak és lövöldöztek és lenyomták az elnyomókat, és arra gondoltam basszus, ez milyen könnyű így, de jó lenne, ha nekünk is csak ez kéne csinálni, csak le kéne lőni mindenkit, aki nem vegán. Nekünk sokkal nehezebb, mert nekünk kommunikálni kell,  mert meg kell értenünk másokat. Kommunikálni, nem dühösnek lenni, (... ) de ez a módja a változásnak."

Aki nem vegán, meg fogja kapni a büntetését

"Az hogy ő mit eszik, mit vásárol, mit cselekszik, mit választ az nem az én dolgom, az ő felelőssége, és ebből következik az, ahogy nem az én dolgom az, hogy  megítéljem, vagy lenézzem, meg fogja kapni a büntetését. Aki hisz a karmában, annak egyértelmű, aki nem, annak bőven elég, ha egészségügyi következményre gondol."  

Minden emberben ott az együttérzés?

"Mindenkit arra szeretnék kérni most egy pillanatra, hogy gondoljon egy családtagjára, vagy ha olyan szerencsés, hogy vegán a családja, akkor egy munkatársára vagy barátjára. Ne olyanra, aki nagyon nyitott és akivel lehet erről beszélgetni, hanem valaki olyanra, aki tényleg totál hülyének nézi, biztos, hogy mindenkinek a szeme előtt most van egy ember, és akkor most sóhajtsunk fel együtt, ez nem könnyű dolog.

Ott szúrjuk el, hogy azt hisszük, hogy az alatt a tíz perc alatt kell elérnünk, hogy vegán legyen az a másik ember (…).

Minden emberben ott az együttérzés."


(Mi, a 12ökoMajom eszünk vegán ételeket, nyitottak vagyunk a vegán életformára, de még nem vagyunk vegánok. A fesztivál jó volt, a többi előadással nem volt gond. A mondanivaló jó: ne harcoljunk, ne vitatkozzunk, de a lehető legrosszabb szöveggel. Az előadásról készített videófelvétel elérhető a Vegán Állatvédelem facebook oldalán).